Hangverseny. A mi korosztályunknak sok minden eszébe juthat erről a szóról, egyeseknek egy hosszú és unalmas komolyzenei koncert ugrik be, másoknak a klasszikusok megnyugtató és ismerős dallamai. Ez változó, hiszen ahogy az emberek, úgy az ízlésük is különböző lehet. De egy esélyt mindenképpen megéri adni a dolognak. Így történt, hogy hétfőn este buszra szálltam és elutaztam Szombathelyre életem első igaz hangversenyére.
Az igazat megvallva nem lelkesedtem igazán az eseményért, a komolyzene soha nem tartozott a kedvenceim közé, sőt teljességgel elzárkóztam egy ilyen jellegű koncert gondolatától is. Irreálisnak tartottam, hogy én, aki zenei téren igazán nem nevezhető "mindenevőnek", megjelenjek ezen az eseményen. De az élet mégis úgy hozta, hogy oda kerüljek.
Győri Noémi és Csillagh Katalin szonátaestje hét órakor vette kezdetét a Bartók teremben Szombathelyen. Igazából én egy szörnyen unalmas, "altató" stílusú műveket játszó párost képzeltem el, de szerencsére pozitívan csalódtam. Bár a lágy dallamok, lassú és kavargó világa még mindig nem az én asztalom, a fellépők tehetségét nem vitathatom. Ahogy földig érő csodaszép ruháikban megtöltötték a színpadot élettel maradandó élményt nyújtottak számomra.
A zene ugyan nem ragadott magával, hiszen ahogy azt már fentebb említettem ez "nem az én világom", de az előadásmód megfogott. Valószínűleg életem végéig emlékezni fogok a szenvedélyre a fellépők arcán, lenyűgözött a zene iránti alázatuk. Úgy érintették meg a hangszereiket, mintha érzőlények lennének.
Annak, hogy rendszeres látogatója leszek a hangversenyeknek nagyon kevés a valószínűsége, de ezentúl nem fogom elhúzni a szám, ha komolyzenéről esik szó, mert ez az este fog eszembe jutni.
Nektek azt tudom tanácsolni, hogy járjatok nyitott szemmel a világban, hiszen rengeteg csodálatos dolog vesz minket körül. Igyekezzetek meglátni a rejtett szépséget, mert ez a Föld igazán magával ragadó oldala!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése